Ugrás a tartalomhoz

Vita:Arthur C. Clarke

Az oldal más nyelven nem érhető el.
Új téma nyitása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a következő műhely(ek) cikkértékelési spektrumába tartozik:
Életrajzi szócikkek (jól használható besorolás)
Sci-fi témájú szócikkek (jól használható besorolás)
Irodalmi témájú szócikkek (jól használható besorolás)

Arthur C. Clarke (angol mérnök és sci-fi író) írta le másodikként a geostacionárius pályát és javasolta hasznosítását műholdas távközlésre, 1945 októberében. A geostacionárius pályára állított műhold teóriáját elsőként Konstantin Ciolkovszkij (1857-1935), orosz fizikus vetette föl. Clarke híres cikke a Wireless World c. szaklapban jelent meg, amivel jelentősen járult hozzá a műholdas távközlés létrejöttéhez. Három geostacionárius műhold fellövésével 36000 km-es magasságba világtengerek fölé, továbbá tengerparti állomások müködtetésével biztosítani lehet majdnem az egész bolygóra kiterjedő műholdas, vezeték nélküli telekommunikációt, hajók, repülőgépek biztos navigációját. A szatellitek egyenként a Föld felszínének 42 százalékát "látják". Az Északi és Déli sarkok nem "láthatók", mert az Egyenlítő feletti rádiójelek túlságosan gyengék. A geostacionárius pályát gyakran nevezik Clarke Orbit-nak. A NASA Syncom 2 műholdjával 1963-ban, majd az Inmarsat műholdas társaság elsők között valósította meg Clarke elképzeléseit. Mindmáig a Clarke Orbit a távközlési műholdak legmegbízhatóbb pályája. Clarke tevékenységét számos díjjal ismerték el, közöttük Franklin Institute aranyéremmel, és 1998-ban Lovaggá ütötték az Egyesült Királyságban. Számos sci fi-könyv szerzője. (Forrás:Inmarsat.com "The Clarke Orbit" alapján)

Csillag

[szerkesztés]

Módosítottam a Csillag novella leírását, úgy hogy ne derüljön ki a történet csattanója azok számára akik még nem olvasták.